Az örök kérdés
Előfordult már, hogy a körülöttünk lévő világra tekintettünk – minden bűnözésével, háborúskodásával, betegségével és szívfájdalmával együtt –, és azon tűnődtünk, hogy miért nem avatkozik közbe azonnal egy mindenható, tökéletesen szerető Isten? Ez az egyik legőszintébb és legmélyebben emberi kérdés, amit bárki feltehet. Amikor Isten megteremtette a világegyetemet és az emberiséget a Földre helyezte, minden tökéletes, békés és harmonikus volt (1Mózes 1:27, 28, 31; Jób 38:4, 7). A betegség, a fájdalom és a halál teljesen ismeretlen volt.
Ahhoz, hogy valóban megértsük, miért létezik napjainkban a szenvedés, meg kell vizsgálnunk a bibliai feljegyzést arról, hogyan tört ki először a lázadás, ki áll valójában a világvége mögött, miért engedte meg Isten a gonoszságot egy korlátozott ideig, és milyen dicsőséges ígéretet tartogat a Szentírás a jövőnkre nézve.
- Az eredeti bűn: Hogyan tört ki a lázadás az Édenkertben
Jóval az emberi történelem kezdete előtt egy nagyszerű szellemteremtmény magas bizalmi pozíciót töltött be, mint a föld fölé rendelt „felkent kerub” (Ezékiel 28:13–15). Lucifer volt a neve, ami „fénylőt” vagy „hajnalcsillagot” jelent. Amikor Isten lerakta a föld alapjait, Lucifer csatlakozott a mennyei sereghez, hogy örömmel dicsérje a Mindenható Istent, Jehovát (Jób 38:4, 7).
Ahelyett, hogy alázatos maradt volna, Lucifer hagyta, hogy az önimádat és a büszkeség megrontsa bölcsességét (Ezékiel 28:17). Kapzsivá vált az imádat iránt, amely kizárólag a Teremtőt illette, és titkos ambíciót dédelgetett, hogy trónját Isten csillagai fölé emelje (Ézsaiás 14:12–14; Jeremiás 51:13).
Lázadása végrehajtásához Lucifer egy kígyót használt fel az Édenkertben, hogy közeledjen Évához (1Mózes 3:1–5). Merészen megkérdőjelezte Isten tiltott fával kapcsolatos explicit törvényét (1Mózes 2:17), és kimondta a történelem első hazugságát: „Bizony nem haltok meg” (1Mózes 3:4; János 8:44). Ezzel a rágalmazó cselekedettel Lucifer Sátánná ( jelentése: „ellenség”), Ördöggé (jelentése: „rágalmazó”), Kígyóvá (csaló) és Sárkánnyá (nyelő) változtatta át magát (Jelenések 12:9; 20:1–3). Ez a megtévesztő kihívás jelezte a hamis vallás eredetét – egy teremtmény szavát Isten kifejezett parancsa fölé helyezve (2Korinthus 11:3, 14; 1János 2:16).
Évát teljesen megtévesztette Sátán ravasz érvelése (2Korinthus 11:3; 1Timóteus 2:13, 14). Férjét, Ádámot nem csapta be a hazugság; ennek ellenére szándékosan úgy döntött, hogy csatlakozik Évához a vétkében, mert szerette önmagát, és jobban szerette feleségét kielégíteni, mint Teremtője iránti engedelmességet (1Timóteus 2:14; 1Mózes 3:6, 12). Azzal, hogy megszegte Istennel kötött szövetségét, Ádám elvesztette a tökéletes emberi élethez való jogát (1Mózes 2:17; 3:17–19). Mivel Ádám bűnössé vált, mielőtt utódokat nemzett volna, a tökéletlenséget, az elítélést és az örökölt halált minden leszármazottjára örökölte (Róma 5:12; Zsoltárok 51:5).
- Ki okozza valójában a gonoszt ma? (Erkölcsi gonosz vs. isteni ítélet)
Széles körben elterjedt tévhit, hogy Isten azért hoz földrengéseket, éhínségeket, betegségeket és személyes tragédiákat az emberekre, hogy megbüntesse vagy próbára tegye őket. A Szentírás azonban teljesen más képet fest: Sátán, az Ördög és láthatatlan bukott démonainak hordái az emberi szenvedés, a világ zűrzavarának és jajainak fő okozói (Jelenések 12:9, 12; 1János 5:19; Efézus 6:11, 12). Sátán „e világrendszer isteneként” cselekszik, korrupt világrendszerekkel elvakítja a nem hívők elméjét (2Korinthus 4:4).
Fontos különbséget tenni az erkölcsi rossz/gonoszság és az isteni ítélet/csapás között :
| Kategória | Származás és forrás | Bibliai meghatározás és karakter |
| Erkölcsi gonoszság és gonoszság | Sátán, az Ördög, a bukott démonok és a lázadó emberek (1János 3:8;
Jakab 1:13–15). |
Igazságtalanság, elnyomás, megtévesztés és erkölcsi rossz. Isten soha nem követ el és nem is kezdeményez erkölcsi gonoszságot, mivel minden műve tökéletes és igazságos (5Mózes 32:4; Habakuk 1:13). |
| Isteni ítélet | A Mindenható Isten, Jehova, végrehajtja a törvényes büntetéseket (Ézsaiás 45:7; Ámosz 3:6). | Igazságos büntetés vagy megpróbáltatás, amelyet a szándékos törvényszegőkre szabnak az isteni igazságszolgáltatás érvényesítése érdekében. Ahogyan egy emberi bíró megbüntet egy bűnözőt, Isten ítéletei is szentek és tiszták (Zsoltárok 89:14; 145:20). |
- Miért engedi meg Isten a gonoszt: Az egyetemes uralom kérdése
Ha Isten a legfelsőbb és Mindenható, miért nem végezte ki Sátánt, Ádámot és Évát azonnal az Édenkertben? A 2Mózes 9:16-ban Isten a fáraónak, aki Sátán földi rendszerét képviselte, mondja el a fő okot: „Bizonyára azért tartottalak fenn téged [kíméltelek meg téged], hogy megmutassam neked hatalmamat, és hogy hirdessék nevemet az egész földön” (2Mózes 9:16; Róma 9:17).
Sátán lázadása egy kozmikus kihívást vetett fel, amely sokkal súlyosabb volt, mint az emberi túlélés: az egyetemes uralom kérdését és Jehova szent nevének igazolását (Zsoltárok 83:17, 18; Zsoltárok 106:8; Ezékiel 38:23). Sátán arcátlanul azt állította, hogy Isten törvénye korlátozó és elnyomó. Továbbá, ahogy Jób történelmi beszámolója is kiemeli, Sátán egy dicsekvő kihívással gúnyolta Istent: azt állította, hogy egyetlen ember sem maradna hűséges és engedelmes Jehovához, ha súlyos szenvedésnek tennék ki (Jób 1:6–12; 2:4–7).
Ha Jehova azonnal eltörölte volna Sátánt, a hatalmas angyali sereg elméjében továbbra sem tisztázódott volna az erkölcsi kérdés, hogy kinek a szuverenitása helyes, és hogy a teremtés önzetlen szeretetből szolgálja-e Istent (Jób 38:4, 7). Ezért Jehova meghatározott időkeretet engedett meg Sátánnak, hogy teljes erejével bizonyítsa állításait.
- Az isteni hosszútűrés ötszörös célja
Azzal, hogy korlátozott időt enged Sátánnak, hogy hatalmat gyakoroljon egy igazságtalan világrendszer felett, Jehova öt mélyreható, az egész univerzumot átfogó célt valósít meg:
| Isteni cél | Szentírásbeli magyarázat és jelentőség |
|
1. A szuverén jog érvényesítése |
Bemutatja minden intelligens teremtmény előtt, hogy egyedül Jehova a világegyetem Legfelsőbb, Igazságos Uralkodója (Zsoltárok 83:17, 18; Jelenések 15:3, 4). |
|
2. Sátán hazugságának leleplezése |
Teljes szabadságot ad Sátánnak, hogy megpróbálja bebizonyítani hencegő állításait, ezáltal leleplezve végső kudarcát és csalárdságát (János 8:44; 2Mózes 9:16). |
|
3. A teremtmény integritásának tesztelése |
Megadja az angyaloknak és az embereknek azt a szent kiváltságot, hogy a próbák alatt is bizonyítsák rendíthetetlen hitüket, hűségüket és szeretetüket (Zsidók 5:8, 9; 1Péter 1:6, 7; Jakab 1:12). |
|
4. Az Isteni Irgalmasság kiterjesztése |
Lehetővé teszi Ádám utódainak generációinak megszületését, az igazság hallását és az örök üdvösség elérését Isten türelme által (2Péter 3:9, 15; Róma 9:22–24). |
|
5. A lélek halandóságának bizonyítása |
Leleplezi Sátán első hazugságát („Bizony nem haltok meg”) azáltal, hogy bebizonyítja, hogy az emberi lélek halandó, és hogy a bűn halálhoz vezet, nem pedig örök gyötrelemhez (Ezékiel 18:4, 20; Prédikátor 9:5; Róma 6:23). |
- A dicsőséges reménység előttünk: helyreállított Paradicsom és örök élet
Isten gonosztűrése szigorúan átmeneti, és eredeti, szerető szándéka a földdel teljesen megvalósul (Ézsaiás 45:12, 18; 55:10, 11). A Biblia egy teljes, többlépcsős gyógyírt kínál minden emberi szenvedésre:
- Jézus váltságáldozata: Jehova gondoskodott szeretett Fiáról, Jézus Krisztusról, aki tökéletes emberi életét adta pontos „megfelelő árként” (váltságdíjként), hogy visszavásárolja a tökéletes élethez való jogot, amelyet Ádám elvesztett gyermekei számára (1Timóteus 2:5, 6; Máté 20:28; Zsidók 2:9, 14; 1Péter 3:18).
- A gonosz pusztulása Armageddonban: Armageddon csatájában Krisztus végrehajtja az isteni ítéletet Sátán látható és láthatatlan szervezete felett, összetöri a gonoszságot és megtisztítja a földet (Jelenések 16:14–16; 19:11–21; 20:1–3; 2Thessalonika 1:6–9).
- Az 1000 éves uralom és a helyreállított Paradicsom: Sátán és démonai 1000 évre a mélységbe lesznek zárva (Jelenések 20:1–3). Krisztus Királyságának uralkodása alatt a betegség, az öregség, a sírás, a fájdalom és a halál végleg megszűnik, a földet pedig globális paradicsommá alakítja (Ézsaiás 11:6–9; 25:6–8; 33:24; 65:17; Jelenések 21:1–4).
- A halottak feltámadása: Az elmúlt hat évezredben elhunyt milliók hallják majd Krisztus hangját, és jönnek elő sírjaikból, hogy teljes lehetőséget kapjanak az örök életre emberi tökéletességben a földön (János 5:28, 29; ApCsel 24:15; 1Korinthus 15:22–26; Jób 14:13–15).